2019.09.28.-án Antwerpenbe látogattam.1 óra 40 percig utaztam vonattal, majd az Antwerpen-Centraal vasútállomásra érkeztem.

Amikor kicsit utánanéztem Antwerpennek, azt találtam, hogy volt a Római Birodalom része is, a 14.században  pedig nyugat-európa legfontosabb kereskedelmi és pénzügyi központja volt a kikötője, gyapjúpiaca miatt. Később olyan festőknek adott otthont, mint Rubens és Anthony Van Dyck, olyan nyomdászoknak, mint Plantin és Moretus, és a híres antwerpeni csembaló készítőknek.
Ma itt található Európa második legnagyobb kikötője és a város híres kereskedelmi helye a gyémántoknak.
Belgium volt az első olyan ország ami 1835-ben utasszállításra vonatjáratot indított. Az Antwerpen-Centraal állomás 1905-ben épült (a Belle Époque és II. Leopold, az „építő király” korában).

A váróterem márvány padlóján és magas dómja alatt koncerteket is szoktak tartani.

                                               (Azért a szelektív hulladékgyűjtés itt is elengedhetetlen:)

Az állomás több emeleten terül el, fent van a várócsarnok, étkezdék, és a vágányokhoz le kell menni, mindenhol volt mozgólépcső és rendes lépcső is. Amikor megláttam az állomást, elsőre csak ámultam, aztán amúgy mikor visszafelé megint láttam, akkor is, mert gyönyörű szép, nagyon sok ember van, de valahogy eloszlik a tömeg, mert nagy alapterületű az egész. Szemetet alig lehet látni, itt is 4-felé, szelektíven gyűjtik.
Azt, hogy melyik vonat hányas vágányról megy, kivetítőkre írják ki, ahogy nálunk is, de úgy éreztem valahogy több ilyen tábla van, vagy jobban elhelyezve, mert bárhova leültem, nem volt olyan hely, ahonnan ne tudtam volna figyelni a vonatok beosztását. A mosdó 50 centbe került, itt Belgiumban a legtöbb nyilvános mosdóért fizetni kell, de cserébe mindegyik tiszta és van papír:D. Az állomás közepén nem igazán visszafogott, de annál figyelemfelkeltőbb Az II.rész reklámot pedig lehetetlen nem észrevenni, szerintem zseniális:D

Google Mapsben a vonatúton eltervezett útvonalam kissé kudarcba fulladt, ugyanis ahogy kiértem az állomásról, esni kezdett az eső. Pedig lehetett elektromos rollert bérelni, amire hogyha rácsatlakoztattad a telefonod egy applikációval és beírtad hova szeretnél menni, akkor elvitt oda:D
Így metróval mentem. Antwerpenben metró is van és ugyanaz a De Lijn kártya érvényes rá, mint ami nekem van Gentből. Úgyhogy első állomásom a Rubenshuis volt. Ezt amúgy is meg szerettem volna nézni, és gondoltam mivel fedett, tökéletes, amíg eláll az eső.
Rubens a 17.században, Antwerpenben tervezett magának egy itáliai reneszánsz stílusú villát, amibe az otthona, festőstúdió és egy gyönyörű belső udvar is beletartozott, és élete nagy részét itt töltötte.
A villában Rubens különböző szobáit, bútorait és festményeit láthatjuk, emellett más, korabeli festő ( például Rubens tanítványa Anthony Van Dyck) és szobrász műveit. A villa által kicsit a korabeli (persze tehetős) emberek mindennapjaiba is bepillanthatunk, így a konyha, vagy az ágyneműpréselő szoba is érdekes volt számomra.
Egyébként híres festményei közül az Önarckép, Ádám és Éva láthatók itt.

                                 Itt nem igazán volt jó a fény, úgyhogy csak ezt a képet sikerült összehoznom:D

A belső udvarban pedig rengetes féle virág és zöld növény volt, amikor süt a nap, biztos jó lehetett ott üldögélni, de persze most nem sütött:D Nagyon hangulatos az egész ház meg az udvar.

Ezután vettem egy kis sültkrumplit és elindultam a Grote Markt felé, persze útközben nézelődtem. Antwerpenben rengeteg bolt van, és tökéletes kirakatnézegetésre. Nagyon sok olyan márkanevet láttam, amiről sosem hallottam, és néhol egy ruha 400 euróba is került. Azt hallottam, hogy más városokból is sokan Antwerpenbe járnak vásárolni.
A Grote Markt egy tér a középkori lakónegyed előtt. A 13.században itt tartották évente a vásárokat, avagy a Foren van Brabant (Brabanti vásárt), ahova angol és flamand kereskedők üzleteltek más országból érkezettekkel. A Brabanti vásár név onnan származik, hogy 1220-ban I Henry Brabant grófja adományozta ezt a közösségi területet a városnak.
 A téren nagyon sok turista volt, és mindenki a szökőkút előtt fotózkodott.
A városházát sajnos felújították, és itt megkezdődött a „szerencsém” hogy mindent felújítanak, ezért nem lehet lefotózni:D

A szökőkút tetején lévő szobron Silvius Brabo látható. Ő a monda szerint egy római katona volt, aki megölt egy Druon Antigoon nevű óriást, aki pénzt kért az emberektől, ha át akartak kelni a hídon a folyó felett. Aki nem akart neki fizetni, annak levágta a kezét.  Emiatt Brabo levágta az óriás kezét és a folyóba dobta.  A legenda szerint innen származik az Antwerpen név (handwerpen= hand throwing, vagyis kézdobás:D).  Ezek az „Antwerpse Handjes” (Antwerpeni Kezek) mint motívumok megjelennek a jellegzetes helyi kekszek és csokik formájában, valamint hatalmas szobrokon szerte a városban, például az állomáson is.

Ezután a folyópartra látogattam el, itt még a nap is kisütött kicsit, bár erősen fújt a szél.
Itt a folyón páran vitorláztak, valamint hajó-taxi vitt át a másik partra, ha át akartál utazni.

Az utolsó állomásom a Chocolate Nation nevű múzeum-élmény volt. Ez kb 5 percre állt az állomástól, így úgy gondoltam, ezt hagyom utoljára, hogy utána kényelmesen elérjem a vonatot.
A Chocolate Nation a legnagyobb csokimúzeum Belgiumban.
Ez a múzeum kelllemes csalódás volt számomra a különleges, modern látványvilágával, ahogy a csokoládékészítést egészen az esőerdők kakaófáitól kezdve, a kakaóbabok megérkezésén az antwerpeni kikötőbe, a csokoládégyári folyamatig mindent bemutattak. Mindezt interaktív audioguide tette informatívvá. Az antwerpeni kikötő a világon a legnagyobb mennyiségben fogadja és tárolja a kakaóbabokat, így nem véletlen, hogy éppen ebben a városban nyílt a múzeum.

                       (forrás:https://www.visitantwerpen.be/en/sightseeing/attractions/chocolate-nation)

Az egész úgy kezdődik hogy egy ajtó kinyílik és egy sejtelmes, halvány fényű szobába beterelnek, ahol az egyik sarokban csokigolyókat tartalmazó kis üvegautomaták sorakoznak, és az audioguide bemondja a füledbe, hogy na most vehetsz amennyit szeretnél:D AAnnyira finooom:D
Bemutatták a különböző csokimárkák (Leonidas, Godiva) történetét, a csokoládé különböző, híres formáinak létrehozását (például a Guylian tengericsikó alakú édességét, és a Magnum eredeti, belga csokival leöntött vaníliajégkrémét).
Megnézhettük a mogyorókrémmel töltött és egy csipet tengeri sóval megszórt praliné készítését (és persze meg is kóstolhattuk amikor kész lett). 

Megismerhettük azt is, hogy a belga királyi családnak mely csokimárkák a kedvencei, én úgy láttam, a királyi család is nagyon szereti a csokit:D

Az utolsó teremben pedig keverőgépekben folyékony csokikat állítottak ki, mindegyiket a Chocolate Nation gyártja igazi kakaóbabból, mindnek van saját neve. A lényeg az volt, hogy a fehér csokitól haladva a legsötétebbig, mindet végig lehetett kóstolni egy kis kanállal, és ha megjegyzed a kedvenced nevét, megvásárolhatod a múzeum boltjában:D Még megtudtam azt is, hogy az általunk eddig ismert 3 féle csoki (fekete, barna, fehér) mellett egy 4.fajta is megjelent, a Ruby, ami a kakaóbab színe miatt ilyen rózsaszínes, és nagyon különleges íze van.

A következő bejegyzésemben a tengerparti ékszerdobozvárosról, Oostenderől fogok írni, meg egy picit még Gentről is ( Gentből sose elég:D).